2013. január 17., csütörtök

Hogyan éltek elődeink Mártély középkori falujában; Szent Adorjánban?

                 A falu első említése a Pápai tizedszedők jegyzékében szerepel 1335
          évben. Ekkor már templomos hely, a pap II. márka éves jövedelmet vallott
          be. Ez az összeg legalább 25 portát, halászházat jelentett. A falu lakói fő-
          leg halászatból éltek, még pedig igen jól. Az egyháznak lerótták a tizedet,
          földesuruknak a kilencedet, s még bőven maradt eladásra is a megtermelt
          javakból. A halon kívűl a tavaszi madártojás gyűjtése és a daru, ill. a kó-
          csagtoll összeszedése is nagyon jól jövedelmezett. (a Vásárhelyi piacra
          még az 1850-es években is szekérszám vitték a madártojásokat eladni.) A
          daru és kócsagtollakból pedig bármennyit el lehetett adni. Az ország szin-
          te összes lakosa ezeket tűzte a kalpagja mellé.  A kötegelt tollakat adó-
          ba is kérte a földesúr, hiszen ő is el tudta adni!
 


          
                          A páncélos vítéz, a nemesember, a főurak, a parasztok, mindenki
                        díszítette kalpagját a szép és nemes tollakkal                        


           Olvassuk el, hogy a Tisza halbőségéről mit írtak a középkori utazók: 


                           ( Galeotto Marzio, Mátyás király humanistája )   
                                                         
         Edward Brown angol utazó megfigyelése 1673-ban: "a Tisza Európa halban
         leggazdagabb folyója"

         A halat a középkori ember nagy tömegben fogyasztotta, hiszen sok volt a
         bőjti nap, s ilyenkor hús helyett csak halat ehetett.
         Már a biblia is írja: Mindazokból amelyek a vizekben élnek, ezeket ehetitek
         meg: aminek úszószárnya és pikkelye van a vizekben....(Mózes:III/11)



               Szent Adorján falu adottságai révén főleg hallal adózott az egyháznak,
            és a földesurának, a Szeri Pousa családnak.
            A halat élve, sózva-szárítva, ill. füstölve tartósították és szállították.


                                             halszállító lajtos szekér.

              Ha túl sok halat fogtak, berakták a "piscinákba" (rekesztett holtág)
           de hűtővermekben is tárolták.
           Ha a halat élve kérték:kiemelték a piscinából és halszállító szekéren el-
           szállították. Ezekbe a szekerekben akár méteres halakat is tudtak szál-
           lítani. A sózott, szárított hal készítése: a halakat félig kettéhasították,
           kipucolták, majd besózva kirakták a szárítókötelekre. A nap megszárí-
           totta. A száraz halakat kötegelték és mehetett a piacra, vagy a felvá-
           sárlóhoz. (halfisérek)

                                             a halak szárítása kötélen

             A megmaradt belsőséget pedig üstökbe rakva elkezdték főzni iszonya-
          tos bűz kiséretében. A halzsírt szintén eladták, hisz a legjobb csizmaimpreg-
          náló szer volt--vízhatlanná tette a lábbeliket.

                Bertrandon de la Broquerie Burgundi lovag írja naplójában, 1433-ban:        

          "onnan lehetett tudni, hogy közeledünk a Tisza folyóhoz, hogy orrunk már
           érezte ezt a bizonyos iszonyatos halbűzt"
          "a Tiszában igen sok a hal, egyetlen folyóban sem láttam még ilyen sok
           óriási halat"

                    A halászat módszereit nem írom le, arra ott van:Herman Ottó: A
           Magyar halászat könyve. Megemlítem, hogy az apró "szemét" hallal nem
           foglalkoztak, hiszen ott úszkáltak a tíz-húszkilós pontyok, a méteres csu-
           kák, kecsegék. Megemlítem még a halak királyát, a harcsát. Abban a bő-
           séges időkben nem volt ritka a 300-400 kg-os, 3-4-méteres harcsa sem.

                                  Így ír erről Herman Ottó:

          "azt, hogy otthon van-e, merre áll a feje, azt "ki kellett tudni" bizonyos
           jelekből, melyet csak a tapasztalt vén tiszai halász szeme ismert föl"

           "a leginkább kiművelt szigonyosok mindenesetre a Tisza derekán laktak,
           volt is módjuk benne, mert a szőke folyam "kövér vize" mindenkoron bő-
           ven haltermő volt, különösen a harcsa sűrűn tanyázott benne és nagyra
           nőtt.


                             
                                            
                 Mint cserkész, résztvettem az 1940-es évek utolsó cserkésztáborban
             Tiszaszederkényi homokos Tiszaparton. Az esti tábortűznél mesélte egy
             öreg halász, ki akkor már csak révész volt: "az utolsó óriásharcsát az
             1930-as években fogtuk ki a felső kanyarban. Akkora volt, hogy két pa-
             rasztszekeret kellett összekötni, hogy a faluba szállításkor ne húzza a
             farkát a porban"
                A Mártélyi Tisza is bővelkedett óriási harcsákban. A alábbi fotón látha-
            tó harcsa bizony megvan 250 cm hosszú és legalább 120 kgr.
     



                                Az utolsó Mártélyi óriásharcsa. Plóhn József fotója 1930-körül.

            A halételek mindennaposak voltak az asztalokon, s igen sokféle elkészí-
            tési módját ismerték.

            A Galgóczi-féle szakácskönyv írja: a csukát 27-féle módon lehet elkészí-
            teni. Bornemissza Anna szakácskönyve még erre is rácáfol:40-féle elkészí-
            tési módot ír le. (1680-évből)

           
                  " Az alföldön halászlegény vagyok én,
                   Tisza partján kis kunyhóban lakom én".......énekelték régen.                                                               
                             Az utolsó Mártélyi halásztanya a Tisza partján.

   
                  Mit mondtak főuraink egy jó bőjti halebéd után?

               Átkozott a hal a harmadik vízben!  S nyúltak a boroskupa után.
               A polgárok? A papok? Ugyanazt! Akkoriban nem igen ittak az embe-
               rek vizet, hiszen a szőlő bőven termett, olcsó volt a bor.




                                                IN VÍNO VERITAS!               (Erasmus)                                                                                                                      


             

2012. augusztus 7., kedd

A középkori Mártély emlékoszlopa.

                          Sok hónap huzavona és nehézség után végre sikerült
             
               a középkori falu tiszteletére faragott kopjafát felállítani ott,ahol

              a régi falu, akkori nevén Szent Adorján álott. A falu több mint 500

              évig  élt és virult a mai Bodnár Bertalan Oktatóközpont helyén, a Ti-

             sza  partján. Az ősi halászfalu sok évszázadon át látta el a bőjti hal-

             lal az egyház és földesura; a Szeri Pósák, majd később a Zalavári a-

              pátság asztalát.







                                                  
             





              
 

                               

2012. május 1., kedd

MÁRTÉLY története.

Elsőnek Szeremley Samu foglalkozott a falu történetével
a Hódmezővásárhely története c. ötkötetes művében, mely
1913-ban jelent meg. ő a következőket írja: " István királyunk-
---a bencések számára apátságot alapított, melyek számára e-
gyebek között itt a mi vidékünkön is terjedelmes földeket, ha-
lászó vizeket és tizedeket ajándékozott, s ezek közt Szent A-
dorján pusztát.


Az 1024 évi Szentistváni oklevélben megnevezése: Praedium
"Zenth-Adrian-Martyr" vocatum, Terram Tytiam cum....
Oklevél az Orsz.Levéltárban DL 1601 sz. alatt.


Nézzük meg, mit ír az oklevél regesztrája: XVIII. századi át-
írás-"HAMISÍTVÁNY" Igen, - ezt az oklevelet a Göttweigi a-
pátság irja át a XIV. században hamisított 1024-es Szentist-
váni oklevélről. Idézem a minket érdeklő részt: " Beatum
Zenth-Adrian Martyr vocatum. Terram Tytiam cum Capturis
piscium, ac utilitatibus universis et ex Omnibus, et de Om-
nibus, de Terra nascentibus plenam Decimam de praedictis
Possessionibus" - Szeremley ezt hibásan idézi könyvében.
( III. károly király 1715-ben a Zalavári apátságot a Göttweigi
apátságnak adományozza. A Göttweigi apát minden oklevelet,
mely a Zalavári apátság birtokaival foglalkozik, lemásoltat.
Itt is él a régi módszer: kibővíteni az okleveleket, hogy több
legyen a tizedbevétel.)

Szeremley megállapításait Mártély történetével foglalkozó ku-
tatók szinte szó szerint átveszik és tényként kezelik, minden
kritika nélkül felhasználva. többek között a Száz Magyar falu-
-Mártély c. könyv is. Idézek a könyvből: "A falu sorsát megha-
tározó királyi adományról először a Szent István nevére hamí-
sított 1019. évi és a 1024. évi oklevelekben olvashattuk: " És
Szent Adorjánnak szolgálatára birtokokat adunk azoknak a ti-
zed jogával és halászati joggal, a nevük a következő.....oda-
adtuk még a Tisza melletti Szent Adorján Mártir nevű birtokot
halászati és más hasznokkal " Ezek a mondatok szintén a Gött-
weigi apátság által átírt hamis oklevélből valók. Szent István
1019-es, 1024-es, és a 1101-évre datált okleveleit, melyek a
Zalavári apátság alapítását és birtokok adományozását rögzí-
tik-sajnos a XIV. században hamisítják. (1)
Hamis oklevelek alapján viszont történelmet írni nem le-
het! A tények makacs dolgok! Miért hamisítottak?
1341-ben a Zalavári apátság scriptóriuma egy véletlenül
égve hagyott gyertya miatt leégett. Az összes jogbiztosító ok-
levél a tűz martalékává válik. (2) Hogy bizonyítani tudják az a-
pátsághoz tartozó birtokok jogviszonyát, elkezdik a hamis ok-
leveleket gyártani. S ha már újraírják az okleveleket, jól meg-
nyomják a lúdtollat! Sok hamis oklevél készül, s hogy valódi-
nak tünjenek, átíratják a szomszédos bencés hiteleshely apát-
jával a kapornaki konventben. Majd viszik a királyhoz, hogy hi-
telesítse azt.

( a Zalavári apát így ír Gilétffy Miklós nádornak, mikor
kéri az 1024-évi hamisított oklevél hitelesítését: "az eredeti
oklevelet nem merjük kihozni az apátságból, mert az utak nem
biztonságosak, ezért átírattuk a Kapornaki hiteleshellyel " )
Füssy Tamás zalavári perjel, kutató így ír erről 1902-ben:
"....a harmadik oklevelet (1101-évit) Szent László király nevé-
ben hamisították 1343-1347 között, hogy azzal a korábbi kivált-
ságokat megerősítsék. Ennek a szövege is I. Károly király
1328-i hamis átiratán keresztül a somogyvári konvent 1370-évi
átiratában maradt meg. " Ezt az oklevelet 1101-ben írja alá I.
(szent) László király: " Datum Symegy Tredecimo calendari Ja-
nuar A. 1101. " Csakhogy: I. László király 1095-ben meghal!

( Péter, Zalavár akkori apátja ott bukta el a hamisítás dátumát,
hogy nem az eredeti temetési dátumot /1095 Somogyvár/ veszi
alapul, hanem a Váradi második temetés évét, 1106-ot.)

De ilyen hibás a többi hamis oklevél is. Csak egy példa: Zsig-
mond király oklevelében, (DL 285222 ) átírja István király 1019-
évi Zalavári apátság alapító oklevelét. Igy indul a címzés: " Nos
Sigismundus Dei Gratia Romanorum Imperator Semper Augustus
ac Hungaria...." így végződik:" Datum Buda Sexto Calendari Ju-
nii 1417. Csak két szarvashibát emelek ki az oklevélből: Zsig-
mondot csak 1433-ban ! koronázzák német-római császárrá, és
1417-ben nem írhatta alá az oklevelet Budán, mert a Constanzi
zsinaton tartozkodott.
Ha megvizsgáljuk a többi oklevelet, melyek Szent Ador-
ján Mártír birtokot, mint a Zalavári apátsághoz tartozó halászó-
helyet említi, bizony, ki kell jelenteni: ezek mind hamisítottak!
( DL253834, 285218, 285219, 285220, 285221, 285223. MOL.)

Ezen tények ismeretében tegyük fel a kérdést: kik ala-
pitották Mártélyt, s mikor? Valós okleveles adat nincs, ezért
elgondolásokra kell hagyatkoznunk.
1. Az avar kaganátusból menekülő székelyek Odurján (ador-
ján) nemének egyik ága telepedett meg a Tisza mentén
és saját nevükre szenteltették fel templomukat. Erre uta-
lást találunk Anonymus gestájának 50-dik fejezetében.
2. A Hód-tavi csata után /1282/ sebesült kun harcosok csa-
ládjai maradtak itt és IV.László letelepíti őket.
3. Legvalószínűbb: Árpád vezér ezen területet Ete apjának,
Ond vezérnek adja. /Anonymus gestájának 40. fejezete/


" Et Dux locum illum dedit Oundunec patri Ete,
a Thyscia usque ad stagnum Botua, et a Curtu-
eltou usque ad sabulum Olpar "

(A fejedelem itt adott földet Ondnak, Ete apjának a Tisza
folyótól Bótva mocsaráig, és Körtvélytótól az alpári homok-
vidékig.)

A leszármazottak, a Bár-Kalán nem birtokolja az első fog-
lalás jogán évszázadokon keresztül. A tatárjárás után
I. Adorján, a Szeri Pósák őse telepit le szabad, kóborló
parasztokat a Tisza melletti birtokukra, hogy a családi
monostoraikat / szer és ellős/ ellássák a bőjti napokon
hallal. (3)
Mikorra datálható az ELSŐ okleveles adat, mely megnevezi a
falut? Erre a Vatikáni levéltárban találjuk meg a választ. (4)
A pápa jövedelme nagyon megcsappant a két tatárjárás után.
Adószedőket küld ki, hogy beszedjék az egyházi adókat, s ők
pontos jegyzéket vezetnek. Nézzük meg az 1335-évi bejegy-
zést: A Váci püspökség Csongradi esperességében:

  " ;Item Johannas sacerdos de Sancto Adriano iuratus
dixit non valere ultra II. marcas "
( János, Szent Adrian /falu/ papja, eskü alatt vallja, jövedelme
nem több mint kettő márka )

Tehát 1335-ben már templommal rendelkező falu. A kettő
márka jövedelem legalább 25-30 portát jelent. Figyeljük meg:
Szent Adrian, és nem Szent Adrian Martir a megnevezés!


(még a KORAI MAGYAR HELYNÉVSZÓTÁR is téved, mert nem nézték
meg az eredeti Vatikáni jegyzéket!)                                                  

Minő véletlen! Ugyanebben az évben a Zalavári apát
kéri I.Károly királyt, hogy az apátság birtokain rendelje el a ha-
tárjárást és határjelek állítását, mivel "eddig nélkülözték a tör-
vényes határokat. (több száz évig???) Felsorolja az apátság bir-
tokait, majd utoljára:"Item Adryanmartir in Chanád Comitatibus"
Károly király megparancsolja a Somogyi konventnek, hogy
küldje ki Péter fia Jánost és Sink fia Jakab királyi embereket,
hogy járják meg a határokat. Már 1335. május 26-án jelenti a So-
mogyi konvent a királynak, megtörtént a határok megjárása és
kijelölése. Mivel ellentmondás nem történt, a birtokokat meg-
hagyják a Zalai monostor birtokában.
A határjárást igazoló oklevélben viszont EGYETLEN SZÓ
NEM EMLÍTI Adrianmartyr birtokot, hogy létezne. (DL253832)
Miért nem? Erre adatot nem lehetett találni! Valószinű, hogy a
Zalai apát a pápai tizedszedőktől értesült, hogy létezik egy ha-
sonnevű birtok a Tisza mellett, s megpróbálja megszerezni. Mint
említettem, ez a terület a Bár-Kalán nembeli Szeri Pósáké, mint
első foglalású ősi birtok. Ennek ellenére a Zalai apát meg akarja
szerezni, hisz a monostor neve azonos a falu nevével. Úgy gon-
dolja-ez elegendő indok.
Nézzük meg, mit írnak erről az ide vonatkozó oklevelek!
Legyünk türelmesek, sok van!

1360.02.25. A Szeri Pósa fiai tiltakoznak a Budai káptalan előtt,
hogy az Aduryanmartir birtokukat a zalai apát erővel
el akarja foglalni. "omni veritatis vigore" az őket illeti.
DL91546

( az eredeti oklevél. DL91546)


1362.05.19. A Csanádi káptalan eltiltja a zalai konvent apátját a
Szeri Pósák Adurianmartir nevű birtokuk elfoglalásá-
tól, és használatától. DL91577
(abban a korban minden apátságnak voltak fegyveres katonái)

1365......... Bebek István országbíró: Szeri Pósa fiaira kirótt bír-
ságot. mely a zalavári apátnak, Péternek kell meg-
fizetni, királyi parancsra elhalasszák. DL91721

1370.05.08. Péter, zalai apát pert indít a Adurianmartyr birtok tu-
lajdonjogáért. A pert Opuliai László nádor elhalasztja
DL91758

1370.08.08. Opuliai László nádor a pert ismételten elhalasztja.
DL91768

1371.05.15. Opuliai László nádor ismételten elhalasztja a pert,
mert nem készült el a határjárásról szóló jelentés.
DL91780

itt hiányzik egy, vagy több oklevél

1374.10.09. Imre nádor elengedi a bírságot a Szeri Pósa fiainak,
melyet azért róttak ki rájuk, mert a zalai apátot ki
akarták űzni az Adrianmartir birtokukról. DL91812

1391.02.27. Szeri Pósa Csongradi comes, Csongrád megye köz-
gyülésén bizonyítja, hogy a Tisza folyó Tömörkény
birtoktól Körtvélyes birtokig mindig a Szeri Pósáéké
volt. Csongrad megye szolgabírói és esküdtjei eskü
alatt ezt megerősítik. DL91967

1407.02.03. Pipo de Ozora többek között Csongrad és Csanad
megye comese bizónyítja, hogy Csongrad megye
hatósága a megye generalis congregatioján eskü-
vel bizonyította: a Tisza földje Tömörkénytől Kört-
vélyesig mindig a Szeri Pósák ősi tulajdona volt.
DL42907

1407.02.09. Csongrad megye királyi parancsra tartott közgyűlése
megbírságolja a Zalai apátot, mert a Szeri Pósák pa-
nasza szerint elfoglalta és használja az Adrianmartir
birtokot, mely az ő tulajdonuk. DL92281

1407.03.07. Zsigmond király a Csanadi káptalannak:
Elrendeli, hogy a Csongrad megyei Aderyanmartir
birtokot, melyet a Szeri Pósák elfoglaltak, a Zalavári
apátot onnan kiűzték, az apátot restaurálják. Elren-
deli a királyi specialis jelenlét elé történő perbehí-
vást és az összes jogbiztósító oklevelet mindkét fél
mutassa fel! DL92283

1407.08.07. A Csanádi káptalan jelenti Zsigmond királynak: Szeged
városában a Szeri Pósákat Nagyboldogasszony ünnepe
nyolcadára /aug.22/ perbeidézték a királyi specialis pré-
zencia elé, ha nem jelennének meg, hozzanak itéletet
ellenük, az Adrianmartir birtok ügyében. DL92290

1412.07-00. Zsigmond királynak jelenti a Csanádi káptalan: a Szeri
Pósa család és a zalavári apát között folyó pert Vizke-
reszt nyolcadára halasztják /jan.13/ DL92423

1413.07.27. Zsigmond királynak jelenti a Csanádi káptalan: János,
Zalavár apátja és a Szeri Pósák között folyó pert ismé-
telten elhalasszák Szent Mihály nyolcadjára /okt.5/,
mert Szeri Pósa György Rácországban hadakozik a ki-
rály várában. DL92427

TEHÁT 1413-14 KÖRÜL KAPJA MEG A FALUT A ZALAVÁRI
APÁTSÁG!        NEM SZENTISTVÁNI ADOMÁNYOZÁS!!!


A per befejezéséről nem maradt fenn oklevél. A következő ok-
levél, melyet közlök, bizonyítja, hogy a pereskedés végén Zalavár
monostora megkapta a vitatott Adrianmartir birtokot. A Szeri Pósák
nem tudnak jogbiztósító oklevelet bemutatni a birtokról, hisz első
foglalású ősi juss alapján használták már több mint 500! éve.
Ebben a persorozatban, mely majd hatvan évig húzódik, a ha-
mísított, átirásokkal valódinak tünő oklevelek erősebbnek bizonyul-
tak. Figyelembe kell venni Zsigmond király igen erős vallásosságát
is, hogy az egyház javára dönt.

1439-évben a birtok tulajdonosa, Pál, Zalavári apát kéri I.Al-
bert királyt, engedélyezze rév állítását az apátság Tisza melletti
Adrian Martyr birtokán. DL285232. I. Albert engedélyezi a rév állítá-
sát, annak ellenére, hogy a szokásjog tiltja 1 mérföldön belül két
rév működését. (8-9 km) Évszázadok óta működik a Körtvélyesi rév.
Ez a Szeri Pósák tulajdonában lévő rév mindössze 0.5 mérföldre van
az Adrian Martyr birtok alatt.




Ez a rév soha nem működött, legalább is egyetlen oklevél
sem említi. Valószinűleg "presztizs" okból történt a kérés. Ezt bi-
zonyítja, hogy I. Mátyás király 1474-ben megerősíti a révállítás
ENGEDÉLYÉT. DL253855

Mikor változott át Szent Adrian Mártyr falu neve Mártéllyá?
A hamis és valódi oklevelekben mindig Adorjánmartyr, ill. Szent
Adorján Mártyr néven szerepel egészen a török időkig. Hogy ki adja
a "MÁRTÉLY" nevet a falunak? A török ADÓSZEDŐK!
1560-as török defterben /adójegyzék/ MARTÉLY néven írják.
1566-os defterben először írják MÁRTÉLY-nak!

( ha egy török "hithű" katona elesett egy csatában-MÁRTIR-rá vált. A
török írnokok nem akarták ezt a szót egy magyar falu neveként hasz-
nálni-vallási okokból.)



Adatok:
1. Dr.Karácsonyi János:Szent-István oklevelei és a Szilveszter bulla.
2. Veszprémi Püspökség levéltára:loc.2.fass.1.NR.1.
3. Dr.Karácsonyi János: A Magyar Nemzetségek a XIV.század kö-
zepéig.
4. Monumenta Vaticana Historiam Regni Hungariae Illustrantia. I.kötet.

Megjegyzés: A zalavári apátságnak nem ez az egyetlen fegyveres birtok-
foglalása! DL 91717, 1365. 10. 21. Aradi káptalan oklevele:
Szeri Posa fiai panaszára PÉTER zalai apátot eltiltják
GURCH Csongrád megyei possessio elfoglalásától és birtoklásától, mely a Szeri Posák ősi tulajdona.















































2011. március 16., szerda

Hol állt a RÉGI MÁRTÉLY falu?

                            Mártély, a régi oklevelekben Szent Adorján, később
                      Szent Adorján Mártyr, a Tisza partján, egy dombhátra
                      épült, valamikor a XIII. század végén. Ez a terület a Boor-
                      Kalán nem ősi, első foglalásu földje.
                            Első VALÓS okleveles említése a pápai tizedszedők
                      1335-évi adóösszeírásában található:

                           "Item Johannes sacerdos de Sancto Adriano iuratus
                           dixit, non valere ultra II. marcas.
                           Szent Adorján (falu) papja, János, eskü alatt vallja,
                           hogy jövedelme nem több, mint 2. márka.

                     Kettő márka jövedelem kb. 25-30 portát jelentett. Ezért
                     lehetett venni: 4 ökröt, vagy
                                            8 tehenet, vagy
                                            1 szolgacsaládot (4 fő)
                                            1 ekényi földet (kb-120 hold)

                    Hogy mikor települt a falu? Nincs konkrét dátum, való-
                    szinűleg a második tatárjárás után (1285) az itt birtokos
                    Szeri-Pósák telepítettek le szabad szolgálónépeket.
                    Hogy eredetileg hol álltak a falu házai? Nézzük meg I. Fe-
                    renc császár által elrendelt II. katonai felmérés térképét,
                    mely pontos és megbízható. A falut a Tisza partján, a mai
                    Bodnár Bertalan Oktatóközpont helyén mutatja. Ez a rész
                    a környék legmagasabb, árvízmentes része. Itt élt a fa-
                    lu lakossága több száz évig. 


                     A falu említése régi oklevelekben mindig halastavaival
                     együtt szerepel, hiszen ebből éltek:

                                        


                           "Predia decimas et piscinas quorum Nomina hoc Sunt
                           Tiscia Cum Ecclesia Sancti Adriani.
                           A Tisza melletti, templomos Szent Adorjánnak 
                          nevezett birtok tizedeit és halastavait"  (adjuk még )

                   A legtöbb fordítás halászokat említ, de nem ez a helyes 
                   kifejezés. A PISCINAS egyértelműen halastavak adomá-
                   nyozását jelenti, természetesen a hozzá tartozó, halá-
                  szathoz értő szolgálónépekkel  együtt. Mi a "piscina" ér-
                  telme? olyan holtág, mely rekesztéssel halastavakká a-
                  lakítható át.


                    Nézzük meg a térképen a falu feletti holtág rajzát. Egy holt-
                    ágat mutat, melynek az élő Tisza felé eső része le van szű-
                    kítve: ez a "fok".
                    Az itt élő emberek jól ismerték a vízek járását, alkalmazkod-
                    tak hozzá - együtt éltek vele. Mai értelemben vett árvizek 
                    régen nem voltak. Az igen kanyargós meder néha levágta 
                    saját ívelt ágát, így holtág keletkezett. Az akkori halászok 
                    ezt használták ki haltelepítésre. A tavaszi vízemelkedés ki-
                    öntött az ártéri kaszálókra, legelőkre, elterűlt, s nem emel-
                    kedett egy bizonyos szint fölé. Az emelkedő víz beömlött a
                    holtágakba, magával víve az ívásra készülő haltömeget. A
                    sekély, meleg vízben milliószám szaporodott a hal.
                    Mikor az árvíz elkezdett visszahúzódni, a halászok gyékény-
                    nyel, nádpallókkal elzárták a "foknál" a halak útját visszafelé,
                    így természetes halastavak keletkeztek. A fogott halakat is
                    ide tették be, mesterségesen tartották, kezelték.
                          Mikor a földesúr (Szeri Pósák), vagy a monostorok apát-
                    jai halat kértek a bőjti asztalra, ( a Pósák szeri és ellősi mo-
                    nostorai ) csak ki kellett emelni a holtágból a kért fajtát, s
                    mennyiséget.
                          ( a holtág déli végét a mai napig FOK-nak nevezik az itt
                            élő emberek )
                   A falu még a török időkben is virágzott. Az1558-as defterben
                   (török adólista) 25 adózó portát irtak össze, s főleg hallal a-
                   dóztak. A falu sorsát az 1693-as tatár segégcsapat pusztítá-
                   sa pecsételte meg. A lakosok csak a XIX-században települ-
                   tek vissza. Majd jött a Tisza szabályozását elrendelő Vásár-
                   helyi terv. A kanyarokat átvágva megrövídítették s víz folyá-
                   sát, a Tiszát gátak közé szorították. A gát a régi Szentes-
                   Szeged országútra épült, igy a falu az ártérbe került. A költö-
                   zés a gáton kivűlre 1890-95 között történt meg. 


            Hogy mennyire jól választották meg a falu helyét
       az első letelepülők, mutatja az alábbi késő-avar bronz
       övveret. Ezt a szíjvéget, melyen állat és emberalako-
       kat látunk, a szakirodalom "MÁRTÉLYI" avar szíjve-
       retnek írja. A lelet a Tiszaparton lévő késő-avarkori
       temetőből került elő, mely a régi falutól DK-re van.
       Ahol temető van, ott falunak is kellett lenni. Valószi-
       nűleg Szent Adorján az elpusztult avar falu helyére
       épült.